Krízis és biztonságérzet váltakozása egyensúlyteremtés idején
Természetes hogy nem múlik el végelegesen a krízis állapota és nem indul útjára egyértelműen és kételyek nélkül az egyensúlyteremtés ideje. Türelmetlenek vagyunk magunkkal sokszor abban, hogy meddig tart amíg kijutunk egy érzelmi helyzetből, hogy a kijutás után újrakezdés jöhet, vagy ennek az örömtelibb állapotnak a fenntartására van szükség még azelőtt, hogy azt várnánk magunktól hogy egyensúlyt teremtünk.
A stabilitás élethelyzetébel foglalkozni keveszbbszer tudunk, főként talán azért, mert van előttünk egy terápiás cél vagy egy másik életcél. Terápiás cél például, önálló megküzdési startégiát tanulni, hogy a heti vagy kétheti üléseken kívül is képes legyél szembe nézni azokkal az érzelmi és gyakorlati kihívásokkal, amiket a történtek támasztanak. Életcél például az hogy a gyermeked számára a legjobbat nyújthasd vagy hogy újra társra találj.
A stabilitás élethelyzete szerintem a létezi legjobb. Ott állnak be azok az érzelmi rutinok, azok az apróságnak tűnő, de mégis hatalmas egyedi eredményt hozó szokások, amik miatt egy nap már azt mondhatod, hogy nincsen szükségem többé külső vezetésre, nem kísértenek már meg úgy az emlékek hogy elszívják tőlem minden életerőmet, nem csak vagyok, de élek is.
A krízis és biztonságérzet váltakozása egyensúlyteremtés idején nem más, mint a stabilitás megszilárdítása. Ebben az időszakban még előfordul, hogy úgyanúgy érzed magad mint a veszteséged után, de egyre rövidebb időszakokban, mert ismered a módját annak, hogy a jelenre összpontosíts, például a zenehallgatás segítségével.
“Életünk új találkozások és elszakadások, növekedések és fájdalmas veszteségek sokszínű története. Miközben mindezeket átéljük, ritkán gondoljuk végig az élmények egy történetbe foglalható sorrendiségét, nem vizsgáljuk meg módszeresen sem az egyes eseményeket körülvevő érzelmi, gondolati reakcióinkat, sem a hatékonynak vagy épp haszontalannak bizonyuló megküzdési stratégiáinkat – egyszerűen túlélni szeretnénk az újabb veszteségeket. Lehetnek mégis olyan kitüntetett pillanatok,
időszakok az életünkben, amikor a fájdalom és a mély bánat mentén önmagunkon belül születik meg a számunkra segítő, megtartó és továbbvivő megoldás.”
Az idézet a Megküzdés lélektana című könyvből származik.
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Hollins_Peter_Az_onuralom_hatalma&type=22&id=335022