Az anya által bevezetett családi szokások kezelése

Érdemes ebből minél többet megőrizni és figyelni arra, hogy mik azok, amik kikopnak az életetekből (vagy mert elmaradnak vagy mert másképp kezditek csinálni őket spontán), és mik azok amik erőfeszítések nélkül veletek maradnak.

Természetesen nem mindegy hogy a vasárnapi ebédről, a karácsony megünnepléséről vagy az éves nyaralásról van-e szó, hiszen ezek más gyakoriságú dolgok, amikhez más és más előkszület kell. Az első évben a feleséged helyett csinálni mindent, köztük az ilyen alkalmak, élethelyzetek megszervezését is – nem lesz könnyű. A gyerekek híresek arról, hogy aprólékosan megfigyenek helyzeteket, melyeket ha másként tapasztalnak, szóvá teszik – erre számíts.

Kiindulásnak ismételd azokat a dolgokat amiket képes vagy megcsinálni és magad miatt is szíesen csinálod. Kérdezd meg a gyerekedet hogy szeretné-e bizonyos helyzetekben hogy épp az történjen mint korábban? Ha igent mond próbáld meg végrehajtani, de olyasmikkel próbáld meg amik emberileg lehetségesek vagy nem elképzelhetetlenül időrablóak.

pl. (1) ha számodra egy három fogásos hétvégi ebédet elkészíteni 4-5 óra hosszú, akkor ne állj neki puszta hagyományőrzésből, állj hozzá gyakorlatiasan. (2) ha nem tudsz nyaranta 30 üveg eperdzsemet befőzni, akkor keress egy piacot vagy kézműves boltot, ahol vehetsz 1-2 üveggel. (3) ha nem tudsz hetekig tartó nyaralást szervezni színes programokkal, akkor válasz másfajta nyaralást (4) ha képtelen vagy szót érteni más anyákkal egy gyerekrendezvényen, akkor igyekezz megkérni erre egy női családtagot.

Vannak olyan hagyományok, rutinok, élethelyzetek amikkel arra emlékezünk, akit elveszítettünk. A gyásznak része az emlékezés a jó dolgokra, azokra amik most is olyan örömmel töltenek el mint akkor. Nem minden nő egy konyhtündér, nem minden nő képes tökéletes ünnepeket szervezni, de minden nőnek vannak olyan tevékenységei amik meghatározóvá válnak a körülötte lévő családtagok számára. Érdemes igazán elgondolkodnotok azon mik voltak ezek és abból az okból fenntartani ezeket a szokásokat, hogy rá emlékezhessetek általa.

A gyermeked biztonságérzetéhez hozzájárulhat az, hogy egy ételt ugyanúgy eszik, egy helyre ugyanúgy eljár, egy hobbit ugyanúgy űz stb, mint, ahogyan az édesanyjával tette. Ahogyan fent is olvashattad, a gyerekek szőrszálhasogatóak, sokszor talán nem lesz könnyá megállnod hogy rá ne kiabálj, de tudd hogy a ragaszkodása dolgokhoz az esetek többségében nem más, mint a biztonság és az állandóság utáni vágy!

Az ünnepeket fontos fenntartani, ezek adnak emlékezetes ritmust mindannyiunk életének.
Két-három hétköznapi rutint is érdemes fenntartani, hidd el ezek ki fognak kopni idővel, és újak lépnek a helyükre, amik már kettőtökhöz kötődnek majd inkább.
Az ételek emlékeztetnek, akárcsak az illatok, ha az édesanyjára hivatkozva kér egy ételt, próbáld meg előállítani neki, vagy oldd meg hogy ehessen olyat.

Az emlékezés a gyászidőszak és a veszteség biztonságos feldolgozásásnak fontos eleme. A veszteség feldolgozás valójban nem más, mint az, hogy kialakítasz egy viszonyt az elveszített személy emlékével. Legtöbbünk számára ez a viszony szokásokon, ételeken át alakul ki – semmi rendkívüli csak annyi, hogy őrizzük őt a hétköznapjainkban úgy, jogy folytatjuk azoknak az emlékeknek a gyűjtését, amit vele kezdtük.

Fotnos hogy mint mindenben, ebben is kell egy idális mérték. Nem akadhat el sem a te sem pedig a gyermeked gyásza azért, mert megszállottan próbáljátok a családban tartani azt akit elveszítettetek, úgy hogy a vele kapcslatos szokásokhoz ragaszkodtok. Élnetek kell az életeteket és ebben találni valamennyi helyet annak, ami fontos volt és vele csináltátok, de ezt nem keverheted össze azzal (és ezt a gyerekednek se engedd a bánatra hivatkozva), amikor projektet csinálsz abból, hogy mindent pontosan úgy csinálj ahogyan a társad csinálta, mert így olyan, mintha még veletek lenne – ez sajnos nem tartható fenn, sok szemőontból kényemetlen is és megfoszt attól, hogy napról napra megismerd azt az életet, amit őnélküle tudsz léni.