“Megvédem a gyereket a fájdalomtól!”
Ez a cím azért is idézetként szerepel, mert nagyon gyakori, természetes és életszerű szülői reakció a gyermek gyászára és annak minden későbbi megnyilvánulására adott válaszként. A mondat értelme az, hogy:
- Mindent megteszek azért, hogy a gyermekem a lehető legkevésé szembesüljön azzal, hogy elveszette az édesanyját. Ha elkerülhetetlen hogy szembesüljön, akkor az legyen a korához illeszkedő mód.
- Nem mondom meg a gyermekemenk, hogy valójában mi történt, azt mondom hogy az édesanyja elment, az angyalok között van stb.
- Ha kell “átveszem a fájdalmát” ahogy csak tudom, megóvom atttól, hogy újraélje a napot amikor megtudta, hogy az édesanyja nincsen többé. Ennek megfelelően nem viszem el a temetésre és nem is járuk a temetőbe a sírt látogatni.
Többéle nézet van és sok ebből igaz mások nem. A gyermekpszichológusok által igazoltan jó megoldás nagyban függ a gyermek életkorától, a családi támogatás meglététől vagy hiányától és a te szülői adottságaidtól. Fontos számodra hogy tudd, hogy nem ismert sem a családterápiák, sem pedig a pszichológia vagy az emberi neurológia világában olyan, ami igazolná, hogy a fájdalom átvehető szülőként egy gyermektől, vagy hogy az érzelmi fájdalomnak ettől a fajtájától, ami már megtörtént és nem fordítható vissza, megóvható a gyermek.
Lehetséges a nagyon tudatos és folyamatos jelenlét. Lehetséges jó és pontos, a gyermek életkorának és értelmi adottságainak megfelelő válaszokat adni a kérdéseire, amik felmerülnek az édesanyja halála kapcsán. Lehetséges olyan ingereknek kitenni a gyermeket, ami tudod hogy megkönnyebbülést ad neki ebben a helyzetben. Ezek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elviselhetőbbek legyenek neki az első hetek.
Összességében a jelenléted a fontos, az hogy a saját érzéseidet se kontrolláld és ne azt lássa, hogy téged a történtek semmilyen módon nem ráznak meg, mert ez nem segít sem neki sem neked. A szakemberek továbbá fontosnak tartják a modern gyermeknevelésben hogy ne vezessük félre a gyereket. A gyásszal foglalkozó gyermekpszichológusok egyenesen azt javasolják a szülőknek, hogy ne mondjanak mást az anya hollétéről a gyermeknek, mint ami a valóság, mert egy napon, amikor kiderül hogy mi történt az anyával a gyermek gyásza újraindulhat, érzelmileg pusztítóbb módon, mintha nem így lett volna.
A címben lévő idézet tehát egy természetes dolog, fontos is hogy ilyesmit érezz a sok egyéb érzés mellett. De néhány dologra figyelj:
- Ne a saját károdra óvd a gyermekedet, ne feledd hogy az Orpheus egy apa és egy férfi támogatására született. Ha megóvod a gyermekedet a fádalomtól, nem marad erőforrás, amit a saját fájdalmad feldolgozására fordíthatnál. Ezt sose felejtsd el.
- Lásd a dolgot tényszerűen, amikor “megóvásról” gondolkodsz. Sokkal fontosabb a gyermeked számára a tényeket a valóságnak megfelelően, de az ő életkorának is megfelelően tálalni, mint sehogy. Amit a gyerekek nem tudnak (mert nem közlik velük, de ők érzik hogy valami nincs rendben), azt a fantáziájukból építik fel.
- Akárcsak a testi, az érzelmi fájdalom elég kíméletlen minden életkorban. Ne késleltesd és ne hozd előre a gyermekedét. Sok szülő alkalmaz egy nagyszerű megoldást akkor, amikor a gyermekével valami nehéz dolog történik és úgy akar neki magyarázatot adni, hogy csak az abban a pillanatban épp elegendő információt adja át. Ez a technika őgy hangzik hogy megkérdezed a gyermekedet hogy mit gondol arról, mi történt? Ő el fogja mondani a gondolatait, amit neked ki kell igaztanod magyarázattal vagy helyesbítéssel ott, ahol szükséges. Ezzel nem mondasz többet annál, mint amire éppen kíváncsi.
Mivel a lecke tartalma sok sok tlvábbi kérdést felvethet benned, írhatsz nekünk ezzel kapcsolatban és igyekezni fogunk a számodra legjobb, szakmailag is igazlható választ megadni: info@livingwithoutthemoon.com