Kit érdemes és kit nem bevonni a kríziskezelés folyamatába? Miért?
Itt kifejezetten a kríziskezelés folyamatáról van szó, tehát arról ami leginkább benned zajlik és a gyermekedben. Ebbe a folyamatba tehát nem érdemes bevonni a gyermeked tanítónőjét, edzőjét stb, holott korábbi leckékben olvashattad hogy ezekkel a felnőttekkel érdemes megosztanod a veszetség tényét és az aóta eltelt idő esmeényeit. Tényeket megosztani tájékoztatási célból más, mint benső érzésekről beszámoló azért, hogy könnyebbségre lelj vagy olyan hallgatóságra találj, aki valóban meghallgat.
A gyászfolyamatba elengedhetetlenül bevonódik az a terápiás szekember akihez a gyermeked vagy te magad jársz. Ő egy professzionális közreműködő vagyis nincsen jelen mindig, viszont teljes őszinteséggel érdemes forulnod felé. Nem várhatsz tőle konkrét tanácsokat és gyors megoldásokat sem, de hosszú távon az ővele fennálló kapcsolat jelentős eredményeket hoz.
A kríziskezelés folyamatába a munkahelyi ismerősöket és kollégákat nem érdemes bevonni, kivéve ha ezek az emberek egyben közeli és régi barátok is. A munkahely azonban a legtöbb ember számára egy félig idegen közeg, ahol szeret is olyan állarcot mutatni, ami nem mutatjameg az ottoni problémákat. Itt sem arról van szó hogy az egész eseménysorozat tényét eltitkolod, az viszont nem vezet célra valószínűleg, ha sokat tudnak az érzelmi állapotod részleteiről.
Ami a családot illeti, az alábbi videó arról szól, hogy a család viselkedése ebben az életelyzetben, mennyiben új és mennyiben hordozza a más helyzetekben is megtapasztalt vonásokat. Ne fordulj el a családodtól azért, mert korábban sem nyújtottak jól segítő kezet. Tapasztald meg a segítégadásukat és a hozzáállásukat a mostani helyzethez és azután dönts a mértékéről és a módjáról annak, ahogyan bevonod őket a titeket ért krízis egyéni kezelésmódjának részleteibe, ahogyan önmagadon vagy a gyermekeden alkalmazod.