Egy félárva gyermek nevelésének alapelvei

350.000 egyedülálló szülő van ma itthon, köztük 78.000 fő férfi. A világban az elmőlt fél évszázadban sok sok nevelési startégiát írtak, gondoltak a hajadon anyákra, a tinédzser anyákra, a katonacsaládokra az örökbefogdott gyerekekre, a börtönben lévő vagy tarzósan kórhái ápolásra szoruló szülő gyerekére,de bármilyen furcsa, a félárva gyerekek nevelése csak őgy összemosódik ezekben a nevelési alapelvekben a csonka családokéval. Pedig ez közel sem ugyan az. Nem mindegy ugyanis hogy a másik szülő átmenetileg nem érhető el, esély van arra hogy a gyerek találkozik vele valaha. vagy erre nincsden semmilyen esély, a haláleset miatt.

Így hát nem tudunk ide neked könyveket hivatkozni, vagy nagy gondolkodókkal interjőkat közölni. Tény hogy az egyszülős családok nevelési elveiből érdemes és lehet szemezgetni, azokéiból is akik katonaként dolgozó szülőpárként nevelnek gyereket örök veszélyek között, vagy azokáiból akik teljes árvaságra jutnak – de egyik sem azonos, egyik sem igazi.

Az Orphus ezért jött létre és ezért jött létre így ahogyan most látod. Sok szempontot figyelembe véve, végigkövetve az egész gyermekkort, sokféle kérdése jól követhető és árnyalt de egyszerű válaszokat adva.

A félárva gyerekek nevelési alapelvei között néhány mégis felsorolható, melyet az elmlt tbb mint egy évtizedben az Orpheus program fejlesztése során megtapasztaltunk és kutatással is alá tudunk később támasztani:

Férfi és apa vagy, a másik fél szerepét részben át tudod venni, ám sokmindent nem. Ne törekedj arra hogy pótold a másik szülőt, ez sajnos nem sikerülhet. Egy nőnemű családtag erre alkalmas.
A gyász feldolgozásával kezdődik egy ilyen fajta nevelés alapja, ezután a nevelés része az elveszített szülőre való nyílt és rendszeres emlékezés akkor is, ha új társad lesz.
A gyermeked traumájának a mértéke miatt, a nevelés részévé kell hogy váljon az alkalmi vagy rendszeres tanács és támogatás kérés olyan szakemberektől, akik a veszteséget vagy a családi változásokat érintő terápiás ellátásokban jártasak. Nem érdemes mindent magadnak megoldani, sok élethelyzet túlnőhet a szülői kompetenciákon.
A gyermekkel fenntartott bensőséges, szeretetteli és jó kapcsolat minden további dolog alapja. Légy jelen, légy vele és ne hanyagold el őt soha, hiszen egy ember maradt az életében a legközelebbi rokonai közül, akire számíthat. Nem fordulhatsz el tőle egy új kapcsolat vagy munka kedvéért sem.
Figyelj rá minden életszakaszban, ne lgy elbizakodott ha évekig a dolgok jól alakulnak és ne gondold azt hogy mostmár semmi baj nem történhet. Természetesen nem kell aggódva figyelned minden lépését és várnod a katasztrófát, pusztán arról van szó, hogy egy anya korai és vegleges elvesztése azok közt az érzelmi ártalmak között van, amik nehéz élethelyzetekben rosszabb helyzetekbe hozhatnak akár még egy fiatal felnőttet is, mint bárki mást, aki nem nélkülöz egy ilyen fontos személyt az életéből.
Élj teljes életet. Ne fogd a gyermekedre azt ha nem kezdted újra az életedet férfiként. Gondolj magadra, szeresd az életedet és önmagadat mert ha ezt nem tartod szem előtt a gyermekeddel sem tudsz jól törődni.
Ne úgy neveld hogy ő sérülékeny, veszteséggel él és félárva, ezért nem kell tudnia dolgokat, nem kell megtennie dolgokat vagy nem kell átvészelnie dolgokat. A veszteség nem betegség vagy mentség. Ez a körülmény elkíséri a gyermeked életét, de nem szorítja határok közé. Ez nagyon fontos.
Ha valami történik, főként itt az életkori sajátosságokra gondolj. Ne az legyen az első gondolatod, hogy ez azért van mert nincsen anyja (vagy mert te rossz apja vagy). Az anya hiánya egy állandó körülmény, ha ez mindenre hatással lenne, nem lehetne élni. Ha valami történik és segítséget kérsz a megoldásához, akkor a szakemberrel oszd meg a veszteésget és azt is, miket tettél hogy a gyermeked jól legyen.