Hogyan kerüljem el, hogy a gyerekem akarjon gondoskodni rólam vagy a testvéréről?

Az alábbi dolgokat ne tedd:

Ne hozd olyan helyzetbe, hogy neki kelljen döntenie olyan dolgokról, amelyekről korábban sem döntött
Ne bízz rá olyan felelősséget és feladatot amit neked kellene viselned és ami nem felel meg az életkorának.
Ne várj el tőle olyasmit, amit nem tanítottál meg neki, amit te magad nem csinálsz vagy amitvel kapcsolatban az életkora nem igazolja hogy ő ezt tudja.
Ne tedd felelőssé értéktárgyakért, a testvéréért – ilyen felelősséget a felnőttek viselnek. Fontos hogy ne érezze, hogy saját magán kívül bárkiért is felelősséget kell vállalnia és főként nem érted.
Ne üzenj vele dolgokat egy másik felnőttnek, ne használd se közvetítőnek, se üzenetrőgzítőnek, se a házikassza őrzőjének – ezekkel a helyzetekkel lerövidíted a gyermekkorát, megnöveled a felelősségérzetét, amiből nincsen visszaút. Nagyon rövid a gyermekkor, hagyd hogy az övé legyen.
Ha azt látod hogy a testvéréről egy szólő attitűdjável gondoskodik azonnal állítsd le a helyzetet. Magyarázd el mindkettőjüknek, hogy hozzád bármikor fordulhatnak és te segítesz nekik azokban a dolgokban, amikben erre rászolrulnak. A gyerekek egy anyai haláleset után egy szempillantás alatt képesek belépni az anyai szerepbe, felborítva ezzel a családi rendszer működését – ezt időben észre kell venned és megszüntetnek ezt a szerepzavart.
Nem mindig a nagyobb testvér vállalja ezt a láthatatlan felelősséget, sokszor a kisebbik – a lényeg hogy nem vállalhatnak ilyet helyetted vagy bármi más helyett, aki majd esetleg anyai szerepbe érkezik a családotokba.
A gyerekek egy része a felelőséget elfogadja, ne várd hát, hogyha másoltatsz egy kulcsot hogy önállóan is haza tudjanak jönni, vagy odaadod a bankkártyád, hogy tudjanak vásárolni, vagy megbízod őket a mosógép elindításával, akkor arra nemet mondanak. A gyerekek többsége vállalja a felelősséget, mert a kezdetekben tetszik neki, de azt fogod észrevenni hogy egyre többféle dogot vállal át (rosszabb esetben ezt nem veszed észre csak megtörténik).

A gyermeked nem tartozik felelősséggel irántad. Ne légy kényelmes, ne hajtogasd azt hogy bezzeg te az ő korában, sem pedig azt hogy így lesz belőle felelősségteljes felnőtt, ha már most gyakorlatias és következetes magatartást tanul. Ezekre az állításokra a következő a válasz: Majdnem biztos hogy kevesebb felelősséged volt az ő korában mint neki, mert a 21. század mindenkit jobban megedz, ha jobban belegondolsz, valójában is hajszoltabb mint te lehettél. A felelős felnőtt 17 éves korban érik meg a feladatra, amennyiben a te gyermeked fiatalabb, akkor maximum a példamutató felkészítést kezdheted meg, de semmiképp nem a munkát magát kell elvégeznie. A gyakorlatiasság és a következetesség jó attitűdök, nagyszerá szokások, szép karrierek, eredményes családok épülnek rá – de ha a gyermekkor lerövidül ezek miatt, akkor te is meg leszel lepve, hogy milyen kevés dolog tud ráépülni minderre, ha a gyermeked felnőttként éli az életét túl korán.

Tudnod kell hogy az a magatartásforma, ami jelentős felelősséget mutat mások irányába és terheket vesz le olyanokról is akik nem kérik ezt végtelenül fárasztó és nagyon ritkán eredményez örömteli életet. Arra kell őt tanítanod, hogy önmagáért legyen felelős mindig, és ha belegondolsz, ezzel mindent megtanítottál és biztonságba helyezted a gyermekkorát, a gyászát, a jövőjét és a pszichéja azon részét, ami mértéktartó módon van jelen bármilyen emberi kapcsolatban akkor is, ha egyébkét (ereje vagy kéességei miatt) tehetne többet is a másikért.

Ez a program egyik legfontosabb leckéje, kérlek hogy vedd komolyan, olvasd át többször és alkalmazd – akkor is, amikor jólesne a gyermekeid segítsége apró vagy nagyobb dolgokban.