A zenehallgatás, mint reflex a rossz kedélyállapotra
A zenehallgatási jó rutin és a zenehallgatás, mint életvezetést kiegészítő szokásrendszer egy-egy magatartás két vége. A rutinra addig van szükség, amíg meg nem tanítod az érzékeidet arra, hogy mikor milyen zeneszámokra van szükséged. A rutin után jön a megszokások ideje, amikor hajlamos vagy hasonló zenéket hallgatni, hasonló élethelyzetekben és már meg tudod tartani a rendszerességet, de még nem intuíció irányítja a cselekvéseidet, hanem mindaz, amit itt vagy máshol olvasol – ez egy jó időszak, becsüld meg. Amikor életmóddá alakítod a zenehallgatást, vagyis olyan immanens része lesz a napoknak a zene, mint az étkezés vagy az alvás, akkor érkezel meg abba az állpotba, ami az Orpheus-program végcélja.
Azok a természetes reflexek, amik a teljes folyamat során összekötik a kedélyállapotodat a zenével fontosak. Nem kell mindennek tudatosnak lennie, az ösztön is lényeges akkor, amikor kiválasztod az a zenei gyűjteményt vagy azt az előadót, aki bizonyos helyzetekben de akár napokon vagy heteken át, elkísér a hétköznapokban.
A rossz kedélyállapot a legtipikusabb helyzet, amikor sokan a zenehallgatást választják, persze a te célod nem az hogy csak ekkor hallgass zenét, de ez a hangulat alkalmas arra, hogy megmutassam neked, mit figyeltem meg az elmúlt évtized során azokon a férfiakon, akiknek veled azonos tapaszatlata van:
Sokféle zenei gyűjtemény áll rendekezésre, de sokakban egyféle érzés uralkodik vagy egyfélét tudnak biztosan azonosítani, mert ez az érzés már akadályozza a napok mentét, a sikeres kommunikációt másokkal és még sokminden mást, ide értve a test fizikai jelzéseit is. Ez az érzés a rossz kedélyállapot, ami nem depresszió és nem is mindig hangulatzavar (szakember tudja a tüneteket pontosan azonosítani).
A rosszkedvből sokan ismerik a kiutat, erre a legtöbbeknek van személyes startégiája a kérdés mindig az, hogy fejlődést támogat ez a startégia és problémamegoldással áll a helyzethez (segítség kérés, olvasás, pihenés, beszélgetés, zenehallgatás, fizikai aktivitás) vagy figyelemeltereléssel él, ami távol helyezi a megoldást és egészségkárosító is lehet. A zene sokszor azok között a reflexek között van, ami sokaknak eszébe jut rossz napokon.
Fontos hogy a zenehallgatásnak akkor is legyen egy rítusa (egy cselekvés-sorozat, ami hozzá kötődik), ha éppen nem a legjobb formádban vagy. Fontos hogy élvezd és figyeld a zenét és ne álltsd az agyad olyan “üzemmódba”, amiben a zene elsikkad az ezerféle gondolat között, ami a fejedben jár. Ne állítsd meg a zenszámot egy hívás vagy üzenet miatt, add meg az idejét annak, hogy lecsengjen egy szám, vagy egy album, esetleg egy neked tervezett zenei lista – utána egy kis csönd sem árt.
A hasonló élményeket átélt férfiak között hamar napi rutinná vált a zenehallgatás, azt követően hogy az első gyűjteményeinket összeállítottuk. Azt is láttuk, hogy egy-egy előadó kifejezett népszerűségnek örvend, visszatérő “fájdalomcsillapító” a rossz napokon, akár heteken/hónapokon át. Az is igaz viszont, különösen a zenehallgatási rendszerrel való ismerkedés elején, hogy csak a rossz hangulat hívja elő a zenehallgatás igényét.
Az Orpheus zenei rendszer lényege az, hogy minden élethelyzetben érdemes legyen zenét hallgatnod és ne csak akkor, amikor a legmélyebben vagy. A zenehallgatás így csak a kibírhatatlannak tűnő nehézségekhez kapcsolódó rutin lesz, a zene pedig nem más, mint egy hathatós fájdalomcsillapító. Rossz beidegződés következik ebből, az lesz az alapvető tapasztalatod, hogy a zene akkor áll melletted, amikor baj van.
Nem tekinthetünk el attól, hogy a találkozásunk kiindulópontja is egy baj volt, de a zenei rendszer értéke éppen abban áll, hogy veled van a teljes gyászfeldolgozás alatt (tartson bármeddikg is) és aztán tovább és tovább, amíg csak élsz. Ha mindig a nehéz helyzetekben szól a zene, akkor a zene egyenlő lesz mindazokkal az élményekkel, amik a legmegterhelőbbek voltak neked. Visszahozhatja ezeket az élményeket, váratlanul, régről – akkor, amikor már gondolatok szintjén túlvagy rajtuk. Erre fontos figyelni, mert a zene emlékeztet (akárcsak az ízek) és visszarepít a múltba.
A zenei rendszer megismerése és értő, hatékony, örömteli és ösztönös használata időbe telik. Ahogy minden ismeretszerzési folyamatban, itt is akadnak megtorpanások és fogékony időszakok, a lényeg hogy ne legyen egyoldalú a tapasztalatod és ne a zenehallgatás legyen a reflex a rossz kedélyállapotra, pontosabban ne csak a rossz kedélyállapot hívja elő belőled a zenére nyitott férfit.