A gyász szakaszai és a gyermeked életkora
A gyerekgyászról sokszor lesz szó a nevelés és veszteég illetve a biztonságos gyász modulokban, Ebben a leckében ami a figyele és léetvezetés modul lrésze más egvilágításban foglalkozunk vele. A gyermekkori gász zskaszai nem különböznek a felnőttkoriétól, de a gyermek életkori, lelki, fizikai és mentális érettsége jelentősen befolásolja azt, hogy miként tud a gyász egyik szakaszából amásikba lépni. A gyermekek gyászára mérhetetlen hatást esznek a felnőtt családtagok, és főként az apa gyászreakciói és viselkedése.
A gyermeked 3 éves koráig másként éli meg a hiányérzetet mit később. Egy édesanya hiánya a 0-3 közötti életszakaszban arra korlátozódik, ohgy a szükségeletinek kielégítése teljes, időszerű és jó legyen. Az érzelmi kötődés egy jelen lévő anyához természetesen rendkíbüli de az anya halála esetén ez a kötődés létre tud jönni mással is. 3-7 évs kor között már nagyot változik a helyzet e téren, mert a gyermekkor ezen szakaszában az érzelmek kifejezhetősége, változatossága, a közelsgre való igény a beszéd készség fejéődásével sok módon kifejezhetővá válik a gyerekeknek.
Már vannak emléknyomaik így a fantáziát kiegészítik az emlékek. A veszteség ebben az életszakaszban nagyon kritikus, mert az édesanya hiánya sok fizikai tünettel is járhat és a gyermek bizalma a felnőttwek iránt is kedveőtlenül változhat. 6-8 éves kor között a gyerekek merétük mit jelnt a végleges veszteség és ebben az életkorban a veszteégük már olyan reaális élmény mint dfelnőttként. a sor folytatható mindenféle életszakaszra a legfotnosabb az, hogyha egyl forsól is téjékozdsz a gyászról, minden jelenlget reakciót és tünetet/következnényt úgy tekints, hogy ez az életkornak nagyon erősen a függvénye.
Sokkal nagyobb a jelentőssége annak hogy hány évesen ér minket egy veszteség, hogy milyen érzelmi érési szakaszban vagyunk (ez azért is lényeges mert az érzelmi érés a veszeég napján megállhat és évekig nem indul újra sok gyereknél vagy fiatal felnőttnél), mint annak hogy mlyik szakaszában vagyunk éppen aár e sorok olvasásáa idején a gyásznak.
A gyásszakaszok nem egyértleműek, öosszemosódhatnak éa mésként érvényesülhetnek a személysilg hétköznajaiban és ami talán a legfontosabb – egy szakember, egy külső értő szemlélő tudja csak megmondani azt, melyik szakszban vagyunk. A gáyszról szóló szakirodalom nem arra van hogy önmagad vagy a gyermeked diagnosztizáld, de érdemes figyelned arra, hogy az életszkasz adottságai milyen hatással lehetnek a gyász érzelmi következményeinek elviselésére.
A gyász szakaszai és a te életkorod között van összefüggés?
Igen. Lehet állítani azt, hogy minél idősebbek vagyunk annál racionálisabb a gondolkodásunk. Többségünk (és talán te is ide tartozol) kevesebb illúzióval tekint az életre, annak hisz amit lát és működésben tapasztal és ha nem is cinikus, megválogatja mi az amit alolvas, meghallgat stb.
Ebből adódódan lehet állítani azt, hogy egy 40 év alatti férfi, aki a gyermekével együtt gyászol sokféle értelemben rugalmasabb érzelmileg, gyorsabban vagy nyitottabban keres megolfást az adott életelyzetben, de talán efogultan válazt vgy nem tat ki a döntése mellett. vagy egyesek épp ellenkezőleg.
40 év felett már másképpen gondolunk végig és fontolunk meg dolgokat, éppen ezért a döntéseink talán elhúzódnak, távolságtartóbb és zárkózttabb módon kelezljük a saját kihívásainkat is. Sokszor kötnek meg minket saját vélt képességeink vgy azok hiáőnya, és mondjuk azt, szívesen kipórbálnám a művészetterápiát, de sosem festettem, miért kezdeném el most. Mivel a gyász a nemi szereped gyarlásában is változást hoz, mert el kell kezdened tartósan vgy átmernetileg olyan funkciókat betölteni a gyermeked mellett, amit a társad csinált és amit hagyonánosan a nők csin álnak, ezét ebben ér téged egy jelentős kihívás hogy menniyre tudsz rugalmasan változni ebben a helyzetben és alkalmazkodni az apai kihívsok változásásval együtt a férfiléted kihívásaihoz.
Az életkor maga, egyetlen életszakaszban sem stigma. Az a fontos és jó, ha az életkorodnak megfelelően tudsz viselkedni, reagálni, érezni, kommunikálni, befejezni dolgokat vagy belekezdeni dolgokba. Ez talán egy konzervatív nézet, de beválik, külöösen ha egy traumát kell túlélned. Az, hogy az életkor maga, egyetlen életszakaszban sem stigma azt jelenti, hogy ha 45 éves férfiként, (aki egyedülálló apává vált a trsa halálát követően) minden korábbi életszakaszodban megszerezted a szükséges/elégséges tapasztalatokat amik akkor fontosak voltak, ha fogllakoztál néha önmagaddal érzelmi kérdések kapcsán, akkor a fejlődésed valójban töretlen, így 45 évesen egy 45 éves ember testi, lelki, szellemi, mentális adottsgaival küzdesz meg a gyásszal. Lehetsz persze celekvéseidben és gondolataidban isősebb mint 45 és mondhatod azt hogy már nem tudod őjrakezdei, ninsce hozzá erőd, vagy nem éri meg. És mondhatod azt is, hogy 35-nek érzed magad ez egy új kezdet és bármi is jön megoldod, mert ez egy ugyanolyan kihívás mint az eddigiek. Ebben az esetben talán a gyászod kevébé lesz megfontolt élethelyzeteksororzata, sokkal inkább efy verseny önmagaddal és a környezet elvárásaival.