A veszteségben minek szakad vége és minek nem?
Miért fontos ez a kérdés?
Mert akkokr amikor elvesztünk egy hozzánk nagyon közel álló embert, olyan életszakaszban amikor mindez váratlan és emiatt méginkább felforgaó, akkor a legtöbbet ismételt mondat a belső monológunkban az hogy: vége van….vége van a kapcsolatunknak, a közös életünknek, az élménykeresésünknek, a vitáinkban, az érzéki élményeinknek, mindennek amit együtt csináltunk. Ezért olyan fotnos hogy akkor, amior már nem a bánat sodrásában élünk, legyen egy egyre tistább képünk arról, hogy mi az aminek vége szakadt az ő elveszttésével, és mi az aminek nem szakadt vége azzal hogy ő többé nincsen velünk.
Aminek nincsen vége
Nűincsen vége a te életednek. Nincen vége a közös tervek kivelezésének. Nincsen vége a fejlődnske amikről közösen szőttetek terveket. Nincsen vége a családod egyben tartáősásnak, a gyermekeid megóvásának és felkészítésésnek az életre. Nincsen vége a közös otthonteremtésnak, az egéyni céljaid tljesítésének sem.
Értened kell hogy hogyan kell elválasztanod a kizárólag vele együtt megélhető események sorát azoktól, amikre egyddül is képes vagy, amit egyedül vagy másokkal is élvezhetsz, és amikről nem lehet elmondani azért, mert akihez korábban mindez kötődött, az már nincsen veled. Szegényebb leszel és eseménytelenebb életet alakítasz ki magadnak akkor, ha lemondsz arról, hogy emlékeket ismételj meg egyedül vagy valaki más kársaságában. Ha nem jársz vissza kedvenc sétaútvonalakra, éttermekbe, nyaralóhelyekre stb, ha nem ünnepled meg úgy a jelentős eseményeket.
Aminkek vége van
A kettőtök közös életének van vége. Ez a esztesged után azt jelentette, hogy mindnnek vége van, a gyermekd felé a kötelességeidet teljesítened kell de a te lényed és az éeted értelmének egx nagyon jelentős része a társaddal együtt eltűnt. Mostamár itt az egendúlyteremtés időszakában, a gyász után, azt remélem másként látod mindezt. A fájdalom visszahúzódik, és ha volt allkalmad terápiás környezeten beszélni a özös életetekről és a veszteégsed eseményéről, akkor kaphattál támogatást abban, hogy az érzelmeid megélése mlette, a racionális dolgok is szerepet kapjanak a hétközapokban.
Aminek a társad halálával vége szakadt, az a kapcsolatteremtés lehetősége vele. A kizárólag kettőtök köz9tt folyó kommunikáció kétoldalúsága. Sokan, jó okkal folytatják a gondolatok megfogalmazásst a társuknak, sokan hangosan teszik ezt, épp azokban az élethelyzetekben, amikben korábban is, reggel készülődés közben, éjszaka lefekvés előtt vagy a foralomban araszolva. Ennek megvan az idejee a gyász során, és jó hatást tehet az hogy nem szorulnak beléd azok a gondolatok, amiket koirábban is vbele osz6tzottál meg – csak felelet nem érkezik, de nem szsbad alábecülni a hangosan kimondott gondolatok értkékét akkor sem ha nem egy élő társasgás részei.
Aminek a társad halálával vége szakad az a fizikai kapcsolatotok minden aspektusa. Egyesek szerint a szenvedély egáyzsolása külön fontos része a gyásznak, mert más nehézsége van annak, ahogyan a szeretett személy testét hiányoljuk. Másként hiányzik a hangja, a megjegyzéysei amit az életünkhöz vag a gondolatunhoz fűzött, másként hiányzik mint harcostárs a háztartsban és a gyermeknevelésben. A gyász épp azért nehézérzelmileg, mert minde szakasában a vezstégünk egy másik részétől kell búcsút vennünk. A társad emberi lényként ezer és egy gondolat, számos kijózanító mondat, egy női test egy viszonzott érintés egyvelege és ettől mindtől sorban kell búcsút venned. Minde búcsú mésként fáj és mindegyikhez más érzések társulnak, mert más élményektől kell örörkre elbúcsúzni.
Jó ötlet listába szedned magadnak azt, vagy a fejedben végiggdoolnod, mi minden jut eszedbe a társad egsz lényére gondolva. Felidézhető az illata, az alváspozíciói, az érintése, a bőre melege, a hangos szavai, a vitás helyzetek utáni csend? Ezektől búcsúznod kell, de jobb tőlük úgy búcsúzni, ha előtte mindről felidézel egy olyan emléket, ami viszont élhet veled tovább.