Gyászreakciók tárháza a teljes életre vetítve
Az egyensúlyteremtés része az is, hogy tisztán látjuk (amennyiben érdekel minket), hogy milyen olyan gyásszal kapcsolatos reakciókat éltünk vagy élünk át, amit sokan megtapasztalnak és a segítő szakemberek előtt is ismertek. Nem azért érdemes ezekről egyszer összefoglalásképpen olvasni, hogy aztán magunkon diagnosztizáljuk az összes reakciót vagy ellenkezőleg, megállapítsuk hogy nekünk ezekben nem volt részünk. Bizonyos értelemben a kutatások, amik a gyászoló emberek eseményekre adott reakcióit vizsgálják, inkább a szakembereknek adnak támpontot, mintsem az érintettek érzéseit igazolják vissza. Minden esetre szeretünk tájékozódni, és még mindig jobb ha hiteles forrásból tesszük, mintha csak barangolunk azok között az állítások közt, amit az internet elénk hoz.
A leggyakoribb gyerekeknél leírt gyászreakciók: szorongás, félelem, alvásproblémák, élénk emlékbetörések, vágyakozás az elhunyt után, szomorúság, düh, szégyen, bűntudat, iskolai problémák, szomatikus tünetek – a szakirodalom alapján. Megváltozhat a viszonya a gyermeknek a felnőttekhez, hiszen azok nem tudták megakadályozni a történteket, akkor ő hogyan bízhatná magát rájuk.
“Gyászolókat segítő gyakorlati munka során fontos mozzanat, hogy az elvesztett személyhez fűződő emlékek, gondolatok lassan megtelhessenek pozitív tartalommal is, és ne csak a fájdalom, szomorúság kapcsolódjon hozzájuk, ezáltal is segítve a szeretett személlyel fenntartott kapcsolat belsővé válását.”
A gyászreakciókról felnőtt- és gyermekkorban részletes és jól követhető magyarázatot találsz egy táblázatban összefoglalva a Megküzdés lélektana című könyvben. A könyv 26. oldalától érdemes nyomon követned a leírtakat, különösen Wolfelt hét aranyszabályát, aminek a kiindulópontja az, hogy a gyermek nem tud dönteni arról, hogy gyászol vagy nem, de a felnőtt tud döntést hozni arról, hogy
segít-e neki vagy sem.