Emlékbetörések
Emlékbetörésnek nevezzük azt a jelenséget, amikor bizonyos testhelyzet, látvány, szag, érintés automatikusan felidézi a traumát, megakadályozva, hogy a túlélő a valóságnak megfelelően legyen képes érzékelni, értelmezni és viselkedni az adott szituációban. Ilyen eset például, ha szexuális erőszak túlélője nem képes elmenni nőgyógyászati vizsgálatra, mert a vizsgálóasztalon felvett testhelyzet az abúzust jutattja az eszébe, amelyhez rettegés, kiszolgáltatottság kapcsolódik.
A traumás eseménynek elég egyszer bekövetkeznie ahhoz, hogy a későbbiekben emlékbetörést okozzon, de minél többször megtörténik, annál erőteljesebb tüneteket produkál felnőttkorban.
Az emlékbetörésben a túlélő újra átéli a történteken. Ezt kísérhetik az veszteség napjához kötődő érzelmek (félelem, harag, tehetetlenség), de az is lehet, hogy a túlélő előtt úgy jelenik meg, mint egy mozifilm valaki más életéről. Az emlékbetörés általában képi, de társulnak hozzá testi érzetek is (pl. fájdalom a gyomorban, nemi szervekben, zsibbadtság, dermedtség stb.) vagy hangok.
Az emlékbetöréssel járó érzelmek és testi érzetek félelmetesen erősek lehetnek, sokan úgy érzik, „megőrültek”, mivel ezeknek az érzéseknek semmi közük a valósághoz. A túlélők éppen ezért szégyellik ezt, és nem beszélnek róla, hanem kerülni kezdik azokat az élethelyzeteket, amikor az emlékbetörés megtörténhet (pl. orvosi vizsgálat). Az emlékbetörés a poszttraumás stressz egyik tünete.