Egyeztetés a gyerek gondviselővel és tanáraival
Amióta létrehoztam az Orpheust a világ minden táján találkoztam azzal a családi reakcióval, amikor a gyermek közvetlen környezetáben lévő gonviselőkkel (akik nem tartoznak a családhoz), nem közlik a gyászhírt. A tanítók, tanárok, edzők, korrepetálók, napközis tanárok nem tudják hogy a gyerekkel bármi is történt, mert a család nem osztja meg ezt velük. Az érv az hogy ez családi ügy, hogy nem tartozik másra, hogy minden megy tovább és hogy miért kellene erről tudnia a fent megnevezetteknek. Ezeknek a reakciknak az egyik része lényegében tagadja a gyász létjogosultságát, nem veszi körbe a gyermeket ezáltal a védelem azon körével, amivel feltélenül szükséges.
A gyász nem egy testileg és lelkileg elgyengölt állapot, ami szinte betegslgknt nehezedik gyermekre és felnőttre, ugyanakkor nem is a hétköznapok gyakoriságával bekövetkező magánügye egy családnak, ha egy gyermek is érintett. A gyász egy érzelmi állapot, ami a gyermekekre és a felnőttekre különböző-féle módokon hat.
Az hogy megosztod a gyermeked fent is említett napközbeni gondviselőivel a veszteség tényét alapvető. A gyermeked egyébként sem fog uskolába menni a temetésig és utána is még néhány napig, így mondanod kell egy indokolt, ami jó ha az igazság. Ezen kívül szükséged van a lekéjére, amiről a tanáraival tudsz legjobban egyeztetni.
A gyermeked veszteésge érinti a többi gyereket is. Ha azt akarod hogy a gyermeked visszatérése az iskolába alehető legjobb elgyen, ne hozd őg olyan helyzetbe hog a titkolódzás okán a gyerekek a szübaszdet ismerik. Ilyenkor a platyka hamar utat för a gyerekeke körben és ha nem tudjak az igazsgot, kitalálnak dolgokat, ami a gyermeked számára fájdalmasabbá teszi ezt az időszakot.
Az a dolgod hogy az iskolát/óvodát stb, ahol a gyermeked napi, heti rendszerességgel megfordul elérd és azt a konkrét embert kérd aki osztályfőnök illetve/vagy szociális munkás, gyermekvédelmi referens az iskolában. Vele egyértelműen, a lényegre koncentrálva kell megosztanod a tényeket, nem kell a diszkrécióját kérned, mert remélhetőleg érti és tudja, hogy mit kell tennie ebben a helyzetben, jelezned kell, hogy a gyermekedet amint ennek ideje van, vissza fogod küldeni az iskolába, addig azonban mondják meg mi a teendő, hogy haladni tudjon, és ne vesztítsen évet, ha mód van rá. A dolgod nem több, de ezt a lépést meg kell tenned. Mielőtt a gyermeked visszatér érdemes szintén egy ilyen telefont beiktatnod, ekkor rákérdezhetsz arra, hogy szó volt-e erről egy rendhagyó osztályfőnöki órán és fel kell-e készítedned a gyermekedet arra, hogy a társai kérdezősködnek erről.
A gyerekek egymás közt tudnak nagyon udvariasak és gondoskodóak, de nagyon goszak is lenni. Remélhetőleg egy ilyen megrendítő, bármely 7 éven felüli gyermek számára átélhető esemény nem vált ki a gyerekek között mást, mont együttérzést de kiszámíthatatlan az általános reakció, de ettől ne tarts.
Az alábbi összefoglaló külön fejezetben foglalkozik a pedagógusok szerepével, lehetőségeivel a gyász támogatási folyamatában. Ezt megismerheted te is és továbbíthatod az érintetteknek e-mailben.
http://epa.oszk.hu/02000/02002/00034/pdf/2009-4_simko-hogyan.pdf
Az Orpheus programnak van pedagógusoknak szóló része, de az iskolában szociális munkás és iskolapszichológus is dolgozik, akik képzettek-e témában. Ők ismerik a dolgukat, de érdemes tudnod rőle hogy a gyerfmekednek az iskolai gyerfmekközösségben is lesz szakmai segítsége.
Az Orpheus program részeként a többi szülő téjékoztatása, a többi gyermek zaklatottságának csillapiítása is szerepel, minden ami ebben az élethelyzetben az iskolai közeget érinti.
Idézet a fenti szövegből:
“A pedagógus szerepe a gyermeket ért atrocitások kivédése szempontjából kiemelkedő.
A szülők és a tanító között fontos, hogy megfelelő információátadás történjen, a betegség
stádiumáról (abban az értelemben, hogy ez milyen kihatással van a család életére, a beteg
szülő és a gyermek kapcsolatára), illetve a gyermek viselkedéséről, koncentráló készségéről,
teljesítőképességéről, illetve érzelmi állapotáról. A gyermek érzékenyített lelkiállapotában pl.
váratlanul elsírhatja magát, ami az osztálytársakból csúfolódást válthat ki.
A gyász jelentősen érintheti a tanuló memóriáját, koncentráló, illetve tanulási
képességeit. Romolhat az iskolai teljesítmény, megváltozhat a magatartás, fokozott
érzékenység lehet jellemző. Előfordulhat visszahúzódottság, szociális izoláció is. Az iskolai
környezet nehezen tud mit kezdeni egy – a tanóra alatt hirtelen fellépő – sírási rohammal,
mely a diáktársaktól való elszigetelődéshez vezethet. A korábbi baráti kapcsolatok
meglazulhatnak, a kortársak nemigen tudják kezelni az ehhez hasonló intenzív érzelmi
megnyilvánulásokat.”