Fejleszteni apaként önmagadat hosszú távon a krízisen túl
Apai fejlődés
Ahogyan az előzp leckében csak férfiként foglalkoztunk a fejlődésed lehetőségevel és irányaival, most az apai serepedben való fejlődésed a tét. tudom hogy lehetetlenségnek tánik akércsak gondolatban is elválasztani e kettőt, de mindez nagyn fontos kulcseleme az orpheus prigramnak, mert ha sikerül ezt a két identitást, mint férfi és apa alkalomszerűen különválassztanod, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége annak hogy képes leszel feldolgozni a veszteségedet és az elkövetkező időszak valóban az érzelmi növekedésről szólhat majd.
A fejlődés apaként részben a gyermekeddel szoros kölcsönhatásban törrénik, mésrészt pedig nem. A vele való kapcsolatos mindőége az aminek a fejlesztéséről beszélünk most. Abban kell változnod ahogyan az apai szerpet képviseled az életében és minden ezzel járó mozzanatban. Együtt fogtok fejlődni, mert a gyermknevelés, egy fiatal ember vezeteése elsősorban az ő testi és érzelmmi érésének a folyamata, amit a ti családotokban megszakít egy anya elvesztése. A fejlődsed apaként ezért is módosul, mert nem az anyai szerep lehetetlen betöltése lesz a cél, hanem az apai szerep megszilárdítása. Ennek nagyobb részén túl vagy, itt az egynesúlytremtés modulban már csak a finomhangolás zajlik, az összefogása mindennek ami eddig a napok és a hetek forgatókönyvében realizálódott.
Ebben a leckében a hosszútávú fejlődésedről lesz szó apaként, a vesztspget követőe traumán illetve krízisen túl. Az apaságod nem szakad meg sem a veszteségetekkel, sem pedig azzal hogy az anyaszerepet betöltő ember már nem része a caládotoknak. Az apa szereped akkor sem szakad meg ha a gyermeked egyre önállóbb, esetleg a tizes évei végén elköltözik otthonról vagy sok időt tölt más családtagoknál, barátoknál. Az apa szereped addig tart amíg élsz. Emiatt a fejlődésed apaént is folyamatos, át minden olyan kihvíáson amit a gyermeked életkorából eredő új események támasztanak.
Az apai fejlődés nem folyamatos abban az értelemben, hogy a gyermekedhez vagy kötve ebben a dologban. Amikor ő változik, amkikor az élete körülménei változnak, amikor felkészül eg kiívásra, amikor először tapasztal meg élethelyzeteket, amikor több és kevsebb szüksége van rád, amikor bővül a családotok akkor intenzvebb kapcsolat és több nevelési feladat, változáskezelési helyzet merül fel.
A nevelési feladatoknak azonban vége szakad 21 éves korban. Nem azért mert ezt követően már nem kell nevelned a gyermekedet, mert valószínűleg kialakulnak majd nevelési helyzetek amikor a jó iránymutatásnek helyet kell talűlnod, de azt már nem nevelésnek hívjuk majd, hanem iránymutatásnak vagy útmutatásnak. Sok apától nagy energit igényel hátrálni a gyermeked életéből hogy az önálló lehessen és pusztán terelni őt, meghallgatni és fenntartani egy olyan bizalmi kapcsolatot, hogy a része matadhasson az élete eseményeinek. Sok apa örül annak hogy egyre kevesebbe szüksge van rá a gyerekének, mert a teljes önálló sgban hisz, és abban hogy nem változtathatja meg a gyereke útjét és tapasztaatait azután hogy átsegítette a gyermekkora legnagyobb veszteség traumáján. Akár mindkettő is igaz lehet, és persze mindezeketz az álláspontokat sok körülmény is befolyáolja, pl, hogy hány gyermeked van, hogy mekkora a családotok rajtatok kívül, hogy menniyre köt le a munkád és milyen az érzelmi kapcsolatod a gyermekeddel.
Az apai fejlődésed kettő dolon múlik, hogy apa akarsz-e lenni a gyermeked életében. Ha erre a vkérdésre a válasz igen akkor semmi sem ment meg attól, hogy vele, érte és a kapcsolatotok érdekében fejlődj, bárhogy is alakul a családi életetek. A másik dolog hogy a veszteséget követően együtt alkottok-e egy családot, vagy még az ő gyermek és ifjúkora alatt bővíted a családotokat és újra társat találsz. Ez egy új változás, ami módosít nemcsak a családotok összetételén, de a szerepeken is. Az apaszereped érzelmi oldalán biztosan. Persze a fejlődésed apaként nagyban függ attól, hogy mennyire vagy az alapjellemed szerint irányító terméshzetű, hogy mennyi rugalmasság van benned, hogy mennyire szeretnéd a gyermekedet a képedre formálni vagy egyfél ízlés vagy vilgkép seint neveleni. Mindennek a másik oldalán pedig kérdés hogy a másik oldalon ilyen jellemű gyermek áll? hogyan fogadja mindezt?
Van egy plusz szempont, ami inkább cska emlékeztetőül szolgál, mert korábban már sok szó esett róla. Néha úgy gondoljuk hogy fejlődünk, mert a fejlődés minden paraméterét tapasztaltjuk magunkon, mégis a viselkedésünk része marad valami nagyon alapvető dolog, ami valjában továbbra is korlátozza azt hogy alapjaiban változzunk. Ha azt az alapvető dolgot nem tudtad magad ,ögött hagyni, hogy anyai és apai szerepet is be akarj tölteni a gyermekeid életében (amit nem lehet), vagy hogy az apaszerepedet elhanyagolva hagytad hogy a gyermeked a társad szerepébe lépjen be a v eszteésg után, akkor minden fejlődés hiába, minden pusztán cska a látszat. Ez a kettő dolog a kiindulópont, akkor tudsz fejlődni akármeddig apaként, ha ez a két momentum tiszta megoldásokat mutat.