Az empátia elvesztéséről és a készség visszaszerzéséről
Két évvel ezelőtt olvastam Roman Kraznaric könyvét az empátiáról. Roman kisgyermekkorában veszítette el az édesanyját és azonosította magában elnőttként azt a pillanatot, amikor a vesztesége miatt megváltozott érzelmi életéből kiveszett az empátia. Felnőttként egy érzékeny, sokoldalú és okos kutatóvá vált, aki évtizedek óta az empátia kutatásával foglalkozik. Amikor a könyvét olvastam, nagyon megindító volt olvasni egy felnőtt, már édesapaként és társként is helytálló férfi vallomását egy felbetörött gyermekkorról, amiből látszólag egyetlen pillanat alatt elszállt egy készség, mely mélyen emberi és a hétköznapokban szervez része: az empátia.
Úgy gondoltam Roman könyvét neked is ismerned kell, különösen néhány gondolatot belőle, így szeretném ennek a leckének a tartalmaként a könyvet magát, és annak néhány idézett fontos gondolatát közölni. Az empátiának nagyon fontos rész jut a veszetség megélésében: mint a magunk, mint pedig a családtajaink iránt érzett empátia sorsdöntő lehet. Az empátiát azonban éppen olyan körültekintően érdemes alkalmazni, mint bármely olyan emberi érzést, ami félrevezethet minket, a jószndékunk ellenére is.
Ezért alább ismerd meg az empátia fogalmát és azt, mi jellemez egy empatikus embert. Kérlek sose felejtsd el, hogy az empátia gyakorlása azzal kezdődik, hogy önmagaddal empatikus vagy, megértő és türelmes – amikor arra van szükség. Ezt követően, és csakis ezután érdemes másokhoz fordulnod mások irányába is.
“Az empátia annak művészete, hogy beleéljük magunkat a másik helyébe, megértjük az érzéseit, a szemléletmódját, majd az így megszerzett tudás alapján cselekszünk.1 Az empátia tehát nem azonos az együttérzéssel, a másik iránti szánalommal vagy sajnálattal, hiszen olyankor nem feltétlenül igyekszünk meg is érteni a másik személy érzelmeit vagy álláspontját. Az empátia nem azonos továbbá az „amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük”.
“A KIVÉTELESEN EMPATIKUS EMBEREK HAT JELLEMZŐJE
- Empatikus gondolkodás
Tegyük magunkévá azt a felismerést, hogy az empátia az emberi
természet szerves része, egész életünk során fejleszthető képesség! - Képzeljük magunkat a másik helyébe!
Tudatosan törekedjünk arra, hogy mások helyébe képzeljük magunkat (ideértve az „ellenségeinket” is), fogadjuk el emberi mivoltukat,
egyéniségüket, látásmódjukat! - Tapasztalatgyűjtés
Tanulmányozzunk a sajátunktól eltérő életmódokat és kultúrákat:
váljunk ezek közvetlen részesévé, tegyünk empatikus felfedezéseket,
működjünk együtt a különböző társadalmi rétegekkel! - A társalgás művészetének gyakorlása
Forduljunk érdeklődéssel az idegenek felé, figyelmesen hallgassuk
meg őket, ne rejtsük el az érzéseinket! - Utazás a karosszékben
Merüljünk el mások gondolatvilágában a művészet, az irodalom, a
film és a közösségi oldalak segítségével! - Csináljunk forradalmat!
Annak érdekében, hogy társadalmi változást idézzünk elő, igyekezzünk tömegméretekben terjeszteni az empátiát! Fejlesszük empatikus képességünket, hogy a maga természetes valójában legyünk
képesek elfogadni a világot.”
A könyvet itt szerezheted be, innen valók a leckében feltüntetet idézetek, melyeket engedéllyel közlünk a Tudástárban: https://hvgkonyvek.hu/konyv/az-empatia-ereje