Betegség vagy ismétlődő veszteség
Ha beteg lesz valai körülöttetek komolyan, vagy újabb haláleset történik, akár a csaáldban akár a családon kívül, az visszahozhatja azokat az emlékeket, amikel a társad és a gyermeked édesanyja elvesztése után szembesültetek. Ez nem védhető ki teljesen és nincs is rá szükség, az ember kiszolgáltatott azzal kapcsolatban hogy egyes élmények milyen hatást tesztnek rá hosszú idő elteltével is.
Richard McNally, a Harvard Egyetem pszichológia professzora határozta meg a legjobban az érzelmi trigger kifejezést. Azt írta: a triggerek arra szolgálnak, hogy segítsenek a túlélőknek elkerülni a trauma emlékeztetőit, ezáltal megakadályozva az érzelmi diszkomfortot. Néha azonban ez elkerülhetetlen. Általánosságban elmondható, hogy az érzelmi trigger előfordulási mechanizmusa a következő: a múltbeli negatív tapasztalatok általában stimulánsként működnek, amely ismétlődően valamennyi tünetével stresszt okoz. Így az agy automatikusan kapcsolatot teremt a jelenlegi helyzet és a negatív érzelmek között, amelyeket egy személy egy hasonló esetben találkozott a múltban.
Ilyen hatások érnek minket akkor, amikor egy szerettünk nem olyan távoli elvesztése ismét nagyon erős és fájdalmas élményeket vált ki belőlünk úgy is, hogy azt gondoltuk nagyon sokat haldtunk már a gyász útján mi is és a gyermekünk is.
Amikor a nagymamámat elveszettem fájdalmasan hosszú időn át órákra szomorúvá váltam amikor hasonló korú, hasonlóképpen öltözött, hasonló tekintetű idős asszonyokat láttam a városi forgatagban utazás közben. A nagymamám nagy kort élt meg, szép élményeket gyűjtöttem vele az élete végén is, a gyászom csendes volt, nem sírtam sokat, de ehúzodtak azok a triggerekből táplálkozó helyzetek. amiket fent leírtam. Nem a halál újabb élménye hozta őket elő, hanem csak a látottak.
A lecke lényege nem az, hogy felkészülj arra mi lesz ha a szüleid, a társad szülei vagy az idős családtagok közül bárki betegeskedni kezd majd pedig életét veszti. Arra szerettünk volna rávilágítani hogy erre is figyelned kell, és előfordulhat olyan nevelési helyzet, amikor a gyermeked gyászfolyamata azárt akad el egy időre, mert a környezetében valaki látszólag vagy reálisan ismét közel kerül ahhoz hogy kilépjen az életből.
A gyermek-gyászterapeuták több olyan történetet meséltek nekem amíg az Orpheus-t terveztem, hogy ha egy gyerek 6 éves kora előtt veszíti el az édesanyját, a gyásza nem jelentkezik azonnal, évek is eltelhetek és egy másik haláleset hatására indulhat be az eredeti gyászreakció. Egy fejlettebb érzelmi állaoptban, egy későbbi életszakaszban nem jobb vagy rosszabb megélni a gyászt, de neked tudnod kell erről a lehetséges helyzetről, mert nem elkerülhető mindez.
Ezek a könyvek akkor érdekesek ha szeretnél nagyon nagyon elmerülni a témában és komolyan felkészülni mindarra, ami felmerülhet a gyermeked érdései kapcsán. Az Orpheus program nem arra koncentrál hogy szakirodaé,akat ajáljon, hane arra hogy gyakorlatias támogatást adjon, elegendő és valságba ültethető információkkal. Alkalmanként azért teszünk kivételt, hogyha érdeklődsz egy egy táma iránt, akkor elmehess a falig és megtdhass róla mindnt, ami csak tudható:
BERTA, J. & CSABAI, K. (2014) Szocializáció gyermek- és serdülőkorban. Elakadások, zavarok és kibontakozás. Budapest, PPKE BTK. Egyetemi Jegyzet. 85-167.
FODOR-SZLOVENCSÁK K: A gyermekek halálképének fejlődése, 2000
NAGY MÁRIA ILONA (1997) A gyermek és a halál. Pont Kiadó, Budapest
POLCZ ALAINE (2001) Gyermek a halál kapujában. Pont Kiadó, Budapest