Mi a hálózati szolidaritás?
A hálózati szocildatitás fontos egy gyász teljes érzelmi fldolgzásásnak szempontjából. Alkalmat kell keresned hogy végiggondold milyen megszokások irányatották addig a gondolataidat a csládban és ezután mikbe és főleg kikbe kapaszkodhatsz. A megszokás nem rossz, olyanasmikre gondolj hogy összetató szeret érzelmi közeg, a közösségi normák tisztelete (házasság, gyermekvállalás, jó munkahely, tisztességes közös otthon stb. Enneka elcének tarralma a 2. fejezet Kezed az előítéleteket és a tíbukat cymű leckéjének folytatása, egy következő gondolati sznten több megoldással.
A hálózati szolidaritás mindazon elvárások, éleztfelfogások összessége, ami a tgabb értelemben vett csládodat, közösslgedet (bartaid) jellemzi és ami ezét téged is meghatároz. A hálózati szolidaritás sokszor módosíta a gyász feldolgozását mert olyan elvárásokat támaszt veled szemben, amiket nem tudsz vagy nem akarsz teljesíteni. pl: gyászév után keress társat, hotrd fekete ruhát, a gyermekedet bízd a nagyszülőkre, ne temessen maga alá a gyász stb. Sokszor a fejlődésünket (emlészel? amirpl az egész lecke szól) az vezeti amit mmások a legnagyobb természetességgel várnak el tűlünk és azt hisszük köetnünk kell az elvásrásaikat ezért elnyomjuk a természetes igényeinket.
Ebben a fontos és nehz életszakaszban nem szsbad ennek áldozatul esnekd. A hálózati szolidaritás nagyon rafinált dolog, mert arra épít sokszor amit a társad elvesztéséig elfogadott szokásnak tartottál, de a gyászod alatt már nem tartod természetesnek mert valami nagyon fontos dolog mgváltozott benned. A környezetd a változást nem vette észre és ezért azt sem érti, milrt megterhelőp neked az eddigi szbaáyokat követni (“Gyertek át vasárnap ebédre!”, “Sose vittünk gyereket még temtsre a családban”, “Milyen dolog az hogy máris barénőd van”)
Mások kontrolláló magatratása nagyon megnehezíti a gysz természetes lefolyáát. A szolidatiás furcsa képződmény, mert elsőre egy támogató együttérző hozzáállásnak tűnhet, amit az ember ebben a helyzetben el is vár a családjától, de sokszor a feltételezett jószándék végeredményben hátráltatja azt, hogy te feldolgizd a vesztegsedet. a szenvedéstapasztaltunk a gyszunk so9rán a miénk, olyannak kell lennie ennek az életszakasznak amilyenek mi magunk vagyunk és ailyen tanácsokat elfogsdunk a változáshoz lés a fejlődéshez.
Azért kell ebben a leckében a hálózati szolidritásról beszélnünk, mert könnyen előfordulhat hogy bár mindent meteszel önmagadrt és a gyermekedért is, olyan viselkedést érzel megbízhtaónak és kiszámíthatónak (mert ezt sugallja a környezeted) ami régen talán hasznodra lett volna de mostmár nincsen. Ha éveket töltesz mások gyásszal kapcsolatos elvárásainak fogságában, még nehezebb lesz az irényváltás és még bonyolultabb lesz kijutnod újra a boldogságod útjára. A hálózati szolidsritsá fogalomból, a hálózat a téged körülvevő emberek összessége, akikkel legalább havi beszélőviszonbya vagy és tudnak a veszteésgedről, a szolidasritás azt jelenti kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás közös érdekek alapján; összetartás. Ugye már te is érted, hogy milyen félrevezető tud lenni sokszor mindaz, ami a segítség álcáját ölti.
Nem arról van szó hogy a környeetd ne akarna neked jót, lehet hogy épp velük fejlődhetsz a legtöbbet (lásd a fejezet első leckéjét – fejlesztd családként önmagad), a leckében a kulcsmomentum az önállóság felismerése abban az értelemben, hogy a saját jellemed diktálja a gyászod alakulását, ne mások elvárásai a gyászoló férfivel kapcsolaban. A korltozás semelyik életszakaszban nem vezet ereényre, ám egy trauma feldolgozása alatt kifejezetten veszélyes. A hanagyag élethelyzetekről és a hiedelmeink kialakulásáról szól, nhány eszközzel segt neked feimserni a saját igényeidet, é választ ad arra, miért ne érezd elutasításnak vagy hálátlanságnak azt, ha nem fogadsz eg tanácsot olyanoktól akiknek esetleg több élettapasztalat van, vagy akiket egyébként sokra tartasz a környezetedben.