A zenére szánt idő
Nem minden idő amit zenehallgatással töltesz számít hasznosnak. A zenéről szóló modulban későbbi fejezeteiben el is mondom majd hogy miért, de ami most fontos, az a rutin, a rutinon kívüliség és a zene kapcsolata.
Az utad elején, amíg az egyéni érzelmi igényekre szabott zenehallgatás nem lesz a megszokásod része, addig hasznosabb rutinokhoz alkalmazkodnod. Amikor a rutin megy akkor feloldódhat és válhat belőle életmód, majd pedig spontán szokás.
A rutin a zenehallgatásban azt jelenti hogy rendszerességet viszel a szokásba, amikor zenével töltöd fel magadat vagy épp ellenkezőleg, zenét használsz arra hogy jobban bele tudj merülni a gondolataidba és így pihenni. A rutin feltételezi azt, hogy valamit időről időre csinálsz, nem úgy mint egy szerzetes csak úgy mint valaki aki örülne annak ha eredményeket érhetne el egy életterületen.
A zenére szánt idő énidő, vagyis a pihenés ideje neked és a gyermekednek is. Ha a zenétől azt várod hogy elviselhetővé tegye a zaklotottságodat vagy a bánatodat, akkor ez a várakozás teljesül abban az időben, amíg azokat a zeneszámokat hallgatod, amiket neked válogattunk. A kész zenei gyűjtemények, amik egy egy élethelyzet komplex megéléséhez tartoznak abban támogatnak, hogy visszatérhess gondolatokhoz, érzésekhez, helyzetekhez és így megoldásokhoz is, amik már egyszer a segítségedre voltak.
A zenére szánt időben szabadságod van és erre meg kell tanítanod a gyermekedet, mert az Orpheus program zenei részének ez az egyik fontos üzene. A zenében szabadság van, ott nincsen helytelen gondolat vagy kérdés, nincsen olyan idő és tér, amiben ne mozoghatnál otthonosan. Kikapcsolódhat az elméd és a tested és feloldódhatsz abban amit hallasz. Nem azért fontos a rendszeresség a zenehallgatásban, mint az étkezésben (mert szükséglet) vagy az izzasztó testmozgásban (mert hosszú távon hasznos lesz) – hanem azért, mert rövid idő alatt, ártalmatlanul és biztonságosan kihúz a jelenből – ahol teret kaphatnak azok a megoldáskeresések, azok a belső viták, azok a kimondhatatlannak tűnő dolgok, amik a hangok nélkül benned rekednének.
Nem tudhatod soha, hogy mi indít el téged afelé, hogy őszinte légy önmagadhoz azzal kapcsolatban hogy: Hogy vagy? A zene viszont nagy valószínűséggel minden esetben képes lesz erre, akkor, ha a rendszerességről nem feledkezel meg. Az elménk akkor tudja készségesen megadni nekünk az élethelyzetünkhöz illő idális tudatállapotot, ha nem csak ritkán hívjuk elő mindezt, hanem olyan gyakorisággal, amilyen gyakorisággal szükségünk van rá.