Érzelemnyilvánítás és kapcsolatteremtés
Az Utódok című film egy olyan apáról szól aki magára marad a két lányával. Könnyedebb és szellemesebb hatású forgatókönyv, mint az Apák és lányaik című film. Az első film rövid időt tekint át és egy olyan apát mutat be, aki korábban is inkább csak pótszülő volt a gyermekei mellett. A második film egy egész élet története a veszteségtől, egy kislány és az édesapaj kapcsolatán át, mindkettőjük életének alakulásáig.
https://www.imdb.com/title/tt1033575/
Az Apák és lányaik egy családi történet. A film két idősík között váltakozik: a ’80-as években játszódó történésekben Jake Davis, a Pulitzer-díjas, mentális problémákkal küzdő regényíró özvegyként neveli ötéves kislányát, Katie-t. A jelen idejű cselekmény pedig az immár felnőtt, Manhattanben élő 30 éves Katie mindennapjait mutatja be, aki a helyes mederben próbálja tartani az életét.
Elég tapasztalat után többségünkben megérik a felismerés, hogy az őszinte, időszerű érzelemnyilváníts a hozzánk körel álló emberek felé a lehető legcélravezetőbb dolog. Változtat a helyzeten az, ha a gyermekd kicsi még, és az érzelmeidet az ő nyelvén, az ő tapasztalatibe ágyazva kell kifejezned.
Ezek a filmek nem rülad szólnak, nem a te sorsodat követik, pusztán példák arra, miként teremtünk sokféleképpen kapcsolatot a gyermekeinkkel a legnehezebb családi helyzetekben. Ami biztos, az az hogy az érzelemek kifejezése, ha nem is állandóan, de időről időre, fontos velejárói egy apa és gyermek kapcsolatának. Nemcsak azért mert apaként ezzel arra adsz a gyermekednek példát hogy milyen módon kell bizalmas helyzeteket teremteni és elmondani a másik embernek hogy mi bánt leginkább, hanem arra is példa, hogy ezt önmagunkért is tesszük, nem csak a másik emberért. Megkönnyebbülést nyerni a kételyből érzelmileg könnyedebbé tesz mindannyiunkat hosszú távon.
Ez érzelemnyilvánítás kapcsán fontos, a nevelés részeként világossá kell tenned a gyermeked számára, hogy az érzelmeik kifejezését a könyezetünk ha nem is kiérdemli, de alkalmassá válik rá. Ez azt jelenti hogy fel kell ismerni azt a helyet és időt, és főként azt a személyt, aki felé az érzelemeink kinyilvánítására készülünk. Létre kell jönnie az érzelmi érés során egy olyan természetes gátnak mindannyiunkban, így benned és a gyermekedben is, ami segít felismerni azokat a helyzeteket, amikor árt az, ha nem bízunk eléggé a másikban ahhoz, hogy megosszuk vele a gondolatainkat a közérzetünkről. Ugyan ezel a tanult képességgel dolgozunk akkor is, amikor döntünk arról, hogy a helyzetnek az használ, ha beszélünk és ezzel valódi kapcsolatot teremtünk a másik emberrel.