Életművek végighallgatása
A zenei elődó is csak egy ember, minden olyan tapasztalattal amit mind megszerzünk az életünk során. Éppen ezért végoghallgatni az élete sornán megjelent összes albumát, koncert felvételr és esetleg az ezekről szóló kritikát nagyon különleges zenehallgatsi élmény.
Az évek során sok embert ismertem meg akik azért kedvelte meg egy elődót mert 1. tetszett nekik az a zenei stílus amit képviselt és amiben alkotott, 2. úgy éreztük rokonlélekra találtak, aki hasonló utat jár be az élete során mint ők. Igenis lehetséges a hasonló út egy világsztárral, mert az életünk szövete elég azonos ahhoz, hogy átéljünk hasonló örömöket, veszteségeket, tanácstalanságot vagy kételyt.
Évekig hallgattam Tina Turner-t külön külön minden albumát, felfedeztem benne a korszellem hatását, a 80as évek amerikájának afro-kultúráját. Aztán jött a Penguin Cafe Orchestra, a brit avant-pop zenekar. Szerettem ahogyan kísérleteznek a hangszerekkel és minél tovább zenéltek együtt, annál kiforrottabb albumokat adtak ki. A klasszikussá vált szerzők, akiknek már lezárult az életművük azért válnak nagyon izgalmassá akkor, amikor az ember megkíséri pár hét/hónap alatt áthalgatni az életművet, mert nemcsak Brahms az akit ilyenkor kiválaszthatsz, hanem mondhatod azt, hogy csak a Szinfóniáit/csak a Magyar Táncokat szeretnéd megismerni, azokat pedig a Fischer Iván vagy Ádám által vezetett zenekarok tolmácsolásában.
De ez csak egy példa arra, milyen érzés megismerni egy zeneszerző útját, egy előadó útját vagy egy dalszövegíróét. Milyen érzés felismerni a zenéjében annak az életszakasznak a kihívását amiben van. Milyen rajta keresztül értelmezni a kultúrát, a válságokat amik mindenkit érintenek vagy a aggodalmat, amit egy életszakasz, egy életkor okoz. David Bowie zseniális volt abban, hogyan sodorja magával a hallgatót abba a gondolatvilágba, ami őt a legjobban foglalkoztatta. A Brilliant Adventure című utolsó válogatás lemeze (amit maga válogatott össze) lerövidítheti az utat abban, ha egy egész életmű végighallgatásának kihívásán töprengsz. Az előadói válogatások esszenciák az életműből, ezért olyan különlegesek.
Az életművek teljességének zsenialitása egyes kritikusok szerint a rock műfajban érte el a csúcsát.
A gyász különféle fázisai és fordulópontjai néha összezavarják az ember ítélőképességét vagy önmagába vetett hitét, hogy eljön e az a nap, amiről mások beszélnek, amikor már múlik a hiányérzet? Sokszor érezheted azt hogy az idő múlása, a terápia hatása mit sem ér.
A zenehallgatási startégiák között a nagyformátumú előadók vagy együttesek, esetleg dalszerzők egész vagy eddigi életművének végighallgatása esély arra, hogy egy érzelmi utazás tanúja légy. Egy olyan utazásé ami nem volt felhőtlen és amiben tragédiák és kudarcok élményei is feldolgozásra kerülnek a dalokban.
Nem arról van szó hogy ezek a dalok közvetlenül segítik a gyász felsdolgozását, sokkal inkább arról, hogy a zenehallgatás megközelítésében kínálnak neked egy nagyobb perspektívát egy másik ember mondanivalójából. Egy egy zeneszám ezt nem képes megadni. Mindig bíztatlak hogy teljes albumokat hallgass végig, képzeld csak el mit jelent egy életműre szánni néhány hetet/hónapot. Úgy gondolhatod unalmas ugyanazt az előadót hallgatni, de a tehetséges zenészek esetében mindig mást és mást hallasz majd, ahogy sorra veszed az albumokat.