A jövőmet a jelenben tervezem. Mi van a múltammal?
Az ember ha jól irányítja a hétköznapjait, akkor három idő-dimenzióban gondolkodik és gondol önmagára is. A múlt meg kell hogy örződjön azért, hogy emlékeztessen a megtett útra, mindazokra akik nincsenek veled és arra, hogy milyen elszánt vagy önmagad és a gyermeked eredményei és jólléte kapcsán.
Ám ha a múlt egy megtörtént esemény újraélését jelenti fejben, az gátolhatja és lassíthatja a továbblépést, ami hosszú távon akár árthat is, mert leláncol a múltban, és képtelen leszel a jelenben élni.
A jelent tartják az életvezetési szakemberek a legfontosabbnak, a legegészségesebb életmódnak. Különösen akkor, amikor egy krízis vet árnyékot az életre, sokszor ragadunk a múltunk fogságában, ahol jó emlékeket őrzünk és egy elveszített társ közelségének emlékét. Emelett a tudatos jelenlét nagyon fontos, mert ez ad arra módot hogy valóban arra fókuszálj, amire most van szükséged. Az aktualitások érzékelése, a szükségleteid felismerése akkor lehetséges, ha nem tesz téged nosztalgikussá a veszteség, de nem is menekülsz azelől, hogy érzékeld a hétköznapokat.
A jövő olyasmi, amihez a céljainkat igazítjuk és mivel te szülő vagy, számodra a jövő a gyermeked változása, növekedés majd önállósága.
“Hasznosítsd újra a tegnapot, élvezd a mát és légy úrrá a holnapon! – olvashatjuk Zimbardo és Boyd nagysikerű Időparadoxon című könyvének borítóján. A szerzőpáros több mint 30 évig foglalkozott az idő kutatásával. Nem is gondolnánk, de az, ahogyan élményeinket különféle időkeretekbe soroljuk, tudattalanul is képes befolyásolni gondolkodásmódunkat, viselkedésünket.“