Hogyan beszéljek világosan a gyerekemmel a történtekről (9-14 éves kor)?
Ebben az életkorban már teljesen nyílt lapokkal kell állni a gyerek előtt, kizárólag azoknak a részleteknek az elhallgatására érdemes figyelni ami az édesanyja szenvedésével vagy a halála előtti állapotával kapcsolatos. Ennek egyszerűen nincsen olyan jelentőssége, ami őt támogatná a gyászfeldolgozásban, ellenben nagyon nehezen lehet megbízkózni azzal, hogy valakin, akit ennyire szeretünk, nem segíthetünk. Ezt nilván te magad is érzed.
Az hogy konkrétan mit mondasz neki, és hogya ezt egyetlen nagy beszélhetésben teszed, vagy több nap alatt bontod ki az események részleteit, ezt főként a körülmények diktálják. Fontos hogy világossá tedd hogy bármit megkérdezhet és ezelre a kérdésekre készülj is (adunk hozzá segístéget). A gyászal kapcsolatban a kiskamaszok nagyon kíváncsiak, de legalább ennyi félelem van bennük ennek kapcsán. Ebben az életszakaszban már a veszteség fogalma és véglegessége teljes érthető számukra, így tehát olyan dolgokat semmiképpen ne mondj neki, ami azzal kapcsolatos, amit a gyermekkori hiedelemvilág még tompítani tud. Légy világos és egyértelmű, ne tudjon téged félreérteni, ne legyen benne remény arra, hogy az édesanyját bármilyen formában visszakaphatja az életébe.
Ne felejtsd el hogy ha egy nagyon fontos részlet kimarad (mert nem tudod elmondani valamiért) od a gyereked behelyettesít olyasmit, amit ő elképzelhetőnek tart és amikor kiderül az igazság akkor újra krízisbe kerülhet az élete – legyen ez bármikor.
Fontos hogy amit mondasz, azt egyeztesd a családtgaokkal és azokkal, akiket a gyermeked megkérdezhet az eseményről. A gyerekek, különösen kiskamaszként hajlamosak felülbírálni a felnőttek mondanódájának igazságtartamát, egyeztess mindent azokkal, akikkel ő beszélhet és akiben megbízik, hogy ne veszítsd el a szavahihetőségedet a szemében, mert még nagy szükéged lesz rá.
A fejezet a további részletekkel hamatosan folytatódik.