Bármilyen furcsa reakciót látok a gyerekemen, az a vesztesége miatt van?
Nem, ugyanúgy ahogyan ez rád sem igaz. A furcsa reakció nagyon iránytalan kifejezés – épp ezért is fogalmaztam meg így, mert elképzeletelek amint tanúja vagy egy jelentnek, amit a gyermeked eddig nem csinált, most viszont igen. Ez a jelent szokatlan és esetleg ilyesztő, és úgy gondolod – ennek az oka az lehet, amit az elmőlt időszakban átélt. Nos – a tény hogy észrevetted hogy valami újdonság jelent meg a magatartásában, az nagyszerű, sőt az eredményesség fele.
Az hogy mit kezd ezzel a tapasztalattal, mindenképp azzal kezdődik hogy beszélsz a gyermekeddel. Megpróbálsz fényt deríteni arra mire gondol, mi foglalkoztatja, milyen volt a napja, fáj-e valamire? Bármilyen olyan témában beszélgetést indíthatsz vele, ami úgy gondolod, hogy rövid úton elvehet oda, ahová ki akarsz jutni: mi a baj? miért csináltad ezt? Mindig őt kell először kedzenek onnantól hogy már ki tudja fejezni magét feléd és megértitek egymást.
Ha a visszajelzéseiből tudtad valamennyire azonosítani azt hogy mi bántja, akkor eszerint megkezdheted a helyzet kezelését, ha szükséges. Fontos hogy egy-egy kitörés, dügös állapot, zavaros gondolatok vagy túlérzékenység még nem indokolja hogy nagy erőket mozgass meg a gyógyulása érdekében, de ha hozzászoksz ahhoz hogy figyelj rá és arról faggatod hogy van, akkor elkerülheted a meglepetéseket.
Az Orpheus több leckjéke foglalkozik a gyermekkori beteségállapotokkal illetve a gyermekkori gyászreakciókkal. Fontos hogy ezekben is járatos légy, hogy tud azonosítani mi okozhat egy egy váratlan viselkedési helyzetet. Természetesen a lecke nemcsak a rossz magatartásokkal foglalkozik, a kedvező, vagy az életkorához képest meglepően érett viselkedés is lehet ok arra, hogy beszédbe elegyedj vele és foglalkozz azzal, hogy érzi magát a gyermekkorában és az általa is elmondott dolgoknak van-e érdemben köze ahhoz, hogy elveszítette az édesanyját.
Számára a világ egy felfedezésre váró hely, ha körülveszik gondokodó felnőttek, akkor az anyja halálának körülménye nem feltétlenül lesz a személyiségét percről percre meghatározó vonás, pusztán egy életesemény, amivel éppen tanul együttélni.