A rendszeres zenehallgatás és önterápia
A szenvedély érzésvilága nagyon korán bemutatkozik a gyerekeknek, a tevékenységeik művelése során. Ezek inspirálják a feltartóztathatatlan érzelmeiket, amikből a kérdéseik keletkeznek. Mielőtt az élet tervezhetetlensége vagy a kapcsolatok kiszámíthatatlansága kétségbe ejtené őket, sok olyan napjuk van, amiben a szenvedélynek elsöprő szerep jut.
Azok a fiatalok, akik ártalmak és hiányérzet nélkül nőnek fel, lépésről lépésre haladnak azoknak a tapasztalatoknak az útján, ahol kezdetben az elfogadás és a biztonság, egy napon pedig a szerelem, a kockázat és a kiteljesedés állnak majd. Azok viszont, akik a sérülékenységüktől fogva kiesnek ezeknek a tapasztalatoknak a folyamatosságából, a szakadatlan biztonságkeresés jut.
A zene sok örömet ad mindenkinek, aki kerülőutakra kényszerül a jó tapasztalatok eléréséig. Aki olyan minták szerint él, amikben az élvezeteknek kissebb szerep jut, a feladatoknak pedig nagyobb, az sem nélkülözi a szenvedélyt, csak nem hívja így. A különböző életstratégiákat választó családokat szerepeltető hírek és a nemenként diffenciált életútról szóló viták mögött, a hétköznapokban ott van a szenvedély, ami az együttélést, mint választott életviszonyt megalapozza. A zene másmilyen: személyesebb, nem muszáj osztozni benne, néha nem is érdemes, különösen ha arra kell, hogy lezárjon egy életszakaszt vagy örökre az emlékezetünkbe véssen egy fontos élményt.
Ha az életed során nehézségek kísérnek. A zene számodra elérhető és megbízható társ, mert a hangok három fontos dologra képesek: vigasztalnak, elgondolkodtatnak és lendületet adnak.
Bárhol és bármikor is mutattunk érzelmekkel küszködő gyerekeknek vagy felnőtteknek rendkívüli gondossággal válogatott zenéket, a szenvedély minden zenehallgatással töltött élethelyzetben ott volt. A kötödés öröme, a dolgok menetének megértése iránti kiváncsiság és a zavart keltő kétely, a gyermekkorban épp olyan ismerős és élénkítő érzések, mint bármikor később. A zenehallgatással töltött idő pedig ezeket jól mozgósítja mindannyiunkban.
Évtizedek állnak még a kutatók előtt, hogy pontos válaszunk legyen arra, mint tesznek velünk a zenei hangok. Azt viszont tudjuk, hogy az olyan ösztönös lelkiállapotok, amik a körülményeinkből, hangulatunkból vagy másokkal való kapcsolatunkból fakadnak, a kontrollunkon kívül történnek és a testünket is irányítani tudják. Ez azt jelenti, hogy sokkal inkább érzelmet választunk, mintsem cselekvési módot. Az érzelemfogalmaink a szenvedélyből származnak. Az érzelmek leírását a szenvedély kategóriáján belül hozta létre a tudomány és a hétköznapi beszéd is, így tehát amikor önterápiás/önsegítő céllal hallgatod a gyermekeddel az orpheus zenetár brmely gyűjteményét, önmagadban és őbenne is olyan érzelmi szilárdságot alapozol meg, amire felépíthető az újboli egyensúlyteremtés a veszteségélmény feldolgozását követően.