Az önálló, öntevékeny, önellátó gyermek
Ez a lecke arra szolgál hogy bemutassuk neked a három szó merőben más jelentését és jelentősségét a gyermekkor idején. Mindhárom szó egy egy fontos korszakhatárt jelöl. A határokhoz konkrét életkorban jut el egy gyermek a szülő pedig ezt a folymatot támogatja, segíti olyan eszközökkel, hogy a gyereknek ne legyen elemi szüksége a szülőre onnentől fogva, hogy túljutott ezen az életszakaszon.
Ma már a szülők tudatosak, megvitatják a gyerekeikkel kapcsolatos nehézségeket és örömöket, így kevesen vannak akik egyedül küzdenek váratlan életkori változásokkal. Mi úgy gondoltuk hogy a te helyzeted más ebben a tekintetben és hogy olyan módon mutatjuk be neked a 3 fogalom különségét és a nevelésben való jelentősségét, ahogyan egy férfi szemszögéből a legalkalmasabb.
Amikor egy gyemek önálló, akkor az nem azt jelenti, hogy az alapszükségleteit el tudja látni csak páldául még egyedül hagyni nem szabad. Ezt főként akkor használjuk a gyerkekere, ha elfogadják a környezetükben lévőket sírás nélkül, ha tudnak evőeszközt és wc-t használni, egyre jobbak a társas érintkezésben de igénylik az iránymutatást a felnőtt környezettől egyes esetekben.
Kitűzheted célul, hogy önálló gyermeket nevelsz. Ehhez alább egyértelmű és jó tanácsokat találsz:
https://pszichologin.blog.hu/2015/10/19/igy_lesz_onallo_a_gyermeked
Amikor egy gyermek öntevékeny az sokkal inkább egy konkrét feladatot jelent, ami általában a nevelés során a tanulás szokott lenni. Ha azt jelzi vissza a pedagógus/napközis tanár hogy a gyermeked kérés nélkül is nekiáll a leckéjének és az egyéb feladatainak, az öntevékenységet jelent a részéről. Nem buzdítja senki, nem kell őt kérni rá, sőt ha elszólítják a feladatától, akkor is nagy eséllyel tovább végzi, mert erős a feladattudata.
Az öntevékenység inkább egy személyiségfelfogást mutat be. Ebben a felfogásban realizálódó célok és távlatok rendszerét tekinti a személyiség alapvető meghatározójának.
Amikor egy gyermek önellátó, akkor felnőtt. Nincsen olyan szükséglete amit csak a közreműködéseddel elégíthet ki. Sokszor használják ezt a kifejezést olyan gyerekekre, akik tudnak ki be járkálni a lakásba (lehet rájuk kulcsot bízni), a hűtőből elkészítenek maguknak ételt vagy akár melegteni is tudnak és a személyes higéinájukat is ellenőrzés nélkül elvégzik. Mindez nem jelenti azt hogy önellátók lennének, ez sokkal inkább az önálló vagy a részben önálló definíciója.
Fontos sokszor, hogy amikor a gyermekedre gondolsz és arra, hogy honnan hová szeretnéd a jó nevelés során eljuttatni, akkor a fejedben pontos elképzelések és fogalmak legyenek. Ne csapd be magad azzal, hogy öntevékeny ha nem az még, és ne hívd önellátónak ha veled él vagy te fizeted az elbérletét.
Nagy segítség egy gyermek felnőtté nevelésében az, ha az aki elsősprban neveli, valóban tudja hogy hol tart a gyermeke. Érti hogy mire képes ebben a pillanatban is és hogy mi áll még előtte, valamint hogy mivel küzd most éppen. Ha úgy gondolsz rá, mint aki már előrébb tart a realitásoknál, akkor nem jól fogsz beavatkozni a hétköznapjaiba a nevelés során és nem segítesz neki. Ez fordítva is igaz: ha nem vetted észre hogy sokat önállósodott és olyan helyzetekbe hozod amit már megfejlődött korábban, akkor mindkettőtöket olyan helyzetbe hozod, ami már a múlté.