Közös zenehallgatás, mint nevelési helyzet
A korai szülő veszteségben érintett gyerekek esetében az itt maradt szülő, a nagyszülőpárok és a nevelőszülő (ha van) látja el a nevelési feladatokat. Az elhunyt szülő szerepének kis része pótolható, és a nevelési modell részben ezt állítja előtérbe. Fontos viszont ezeknek a gyerekeknek az életében az emlékek módszeres őrzésének a szerepe. Nagyon kevés gyászoló család gondol arra, hogy megtanítsa a gyerekeket az elhunyt szülővel összefüggő emlékek rendszerezésére, és így egy olyan kapcsolat megőrzésére, ami a szülő életének a realitását mutatja be a gyerekeknek, nemcsak az ünnepi fotókat. Sok jó gyakorlat adott a családi történetmesélés fontossága kapcsán, a szülők szerelmi történetének leírásán át, a nagyszülők generációkon átívelő családtörténeti tudásáig.
A zene ehhez nagyon jó segítséget ad. Hid képződik a régi és a jelenkori események között. Megmutathatod a gyermekednek a közös zenehallgatási alkalmakon hogy milyen zenéket szerettetek az ádesanyjával, hogy milyen együttesek vagy előadók koncertjein jártatok, hogy neked és neki mik voltak a találkozástok előtti kedvenceitek.
Ezzel kilépsz a nektek összeállított gyűjteményből és egy újatt hozol létre a gyermeked számára, az emlékeitekből.
Ehhez segítség az alábbí irásom, hogy másképp gondolj arra az életszakaszra amíg kettesben voltatok a társaddal, még a gyermeked születése előtt.