A tanult életvezetési rutin szétszakadása
Fontos hogy tudd, nem minden gyászban és nem minden veszteség után hullik szét az életvezetési rutin. Ha úgy gondolod, hogy neked ezzel nincsen dolgod, mert a körülmények nem zökkentették ki a napi ritmusodat, akkor ezt a leckét hagyd ki bátran.
A tanult életvezetési rutin olyan események sorozata, amiket azért építettél bele az életedbe (még akkor vagy akár azelőtt hogy megismnerted a társad és gyermeketek született), hogy hasznosabban töltsd az idődet, felülkerekedj egyes tulajdonságaidon, előre juss, elérj valamit stb. Ezek az életvezetési rutinok segítettek elérni azt amit szerettél volna és veled maradtak, mert megszoktad őket és tartósan a napok/hetek részévé váltak. Ilyen a sport, a korai kelés/fekvés, a hobbik kövekezetes művelés vagy a bennük való fejlődés, a kapcsolatok ápolása stb. Azért is hívjuk ezeket tanult ruinoknak, mert nem az alapvető életmenet részei, mint az evés, alvás, fizikai biztonásgérzet – hanem inkább a magasabb szintű célok eléréséhez szükséges szokások.
A gondosan kialakított és fél kézzel is jól működtethető rutinok nagyon gyakran szétesnek egy jelentős trauma hatására, amilyen a veszteség. Nem azért esnek szét – ez fontos nagyon – mert elintéznivalók vannak, vagy több feladat vár egyedülálló szülőként. Ezek is okai lehetnek de a fő ok gyakrabban az, hogy kizökkenünk a veszteség hatására abból a valóságból, amit korábban ismertünk. Elveszíteni egy közel álló embert, hirtelen és túl korán olyan érzés mint elveszíteni egy egyértelmű tájékozódási pontot, az élet egy fontos középpontját. Ilyen esetben a rutin elhagyása lehet hirtelen vagy folyamatos esemény-láncolat. Először csak 1-2 cselekvés marad ki, majd minden napirend/hetirend és szokás felbomlik, ami éppen azt szolgálta, hogy az életed olyan úton haladjon, ami kedvez neked, ami egyensúlyban tart téged.
Tehetetlenség
Sokszor érzed ezt vagy nem épp ezt de valami hasonló motoszkál benned: “Volt valamim amit kialakítottam, működtettem és eredményre vezetett – most pedig az egész nemcsak a jelentősségét de az értékét is kezdi elveszíteni számomra. Az életemnek egy biztos és fontos pontját veszeítettem el, mert a társam több dolgoban jelentett nekem határt, mércét stb” – ha nem is járnak ilyen gondolatok a fejedben, érezhetsz tehetetlenséget annak kapcsán, hogy mihez kezdj most azokkal a rutinokkal, amikhez valamilyen okból nem tudsz visszatérni.
Nincsen baj azzal ha az ember tehetetlenséget érez, de fontos hogy ne szokj le arról, hogy megprórbálj változtatni azokon a dolgokon, amiken korábban is képes voltál változtatni. Lemondani arról, hogy urald az életviteledet, hogy beoszd az idődet, hogy rutinokat alakítsd ki szinte lehetetlen számodra most, önmagad és a gyermeked miatt. Természetes hogy átmenetileg fogalmad sincs mihez kezdj, de ennek változnia kell ahogyan távolodsz a veszteséged napjától. Nem ezért kell változnia hogy sikerre vidd az életed újra vagy mert korábban is bizonyos módon csináltál bizonyos dolgokat, hanem azért, mert a tehetetlenség érzésének elhagyása és az életvezetési rutin újraalakítása is egy mérföldkő ahhoz hogy a veszteséged után jobban érezd magad. A te érzelmi állapotod javulása pedig, a gyermekedét is eredményezi.