Melyik életszakaszban milyen életvezetési rutin vezethető be?
Az emberi életet az alábbi életkori szakaszokra oszthajuk hivatalosan. Ezt azért fontos együtt látni hogy ne tájold el magad abban hogy hová tarol te, a gyermeked vagy a nagyszülei akik esetleg a veszteégset követően szorosabb részévé váltak az életeteknek.
- Csecsemőkor: a születéstől az első fogzás kezdetéig, 7-8. hónapig. Ebből az újszülöttkor a születéstől számított első 4 hét.
- Kisgyermekkor: az első fogzás kezdetétől a második fogzás kezdetéig, azaz a 6. évig.
- Gyermekkor: a 6.-tól a 12-13. évig.
- Serdülőkor: a 12-13. életévtől, a 15-16. életévig, vagyis a nemi érés befejeztéig.
- Ifjúkor: a nemi érés befejezésétől a növekedés megszűntéig. Férfiaknál a 25., nőknél a 20. életévig.
- Fiatal felnőttkor: a növekedés befejeztétől (férfiaknál 25., nőknél 20. életévtől), nagyjából 30 éves korig.
- Középkorú felnőttkor: a 30. életévtől, az öregedés első jeleiig.
- Az öregedés első fázisa: 40-től 50 éves korig.
- Haladó öregedés: 50-től 60 éves korig.
- Aggkor: 60 év felett.
Az életszakszokat pontosan ezért tartjuk számon, mert segítenek eltájékozdni abban, hogy az adott szakszban mi jellemez minket, milyen testi, leleki, szellemi adottsgaink vannak és ezzel eegyütt arról is képet kapunk, hogy tudunk megküzdeni nehézségekkel, kitűzni sé megvalóstani célokat. Sokszor az elégedetlenségünk éppen abból adódik hogy elhatározzuk egy véghezviszünk egy eredményt hozó életvezetési rutint, talán épp az Orpheus program javalsatára és a recept nem válik be, nem haladunk pedig igyekeszünk vagy épp ellnekezpleg, haladunk de elégedetleek vagyunk az eredménnyel, mert talán túl kézenfelbő volt elérni vagy az elért eredmény értékét fel/megmecsülni.
A korábbi leckék főleg az első modulban nagyon sokat fpgllakoztak a rtuinokkal, főleg azért mert azt szerettük vola ha jól megérted a rutin fontosságát egy traumát követően, mert a megbízható útjelzők fontoask a veszteésgbl való érzelmi gyóguylás során.
Fontos viszont a rutinokkal kapcsolatban hogy nem lehetséges minden rutint, minden életszskaszban elég jól kivitelezni. A csecsemőt igykezsünk rendre szoktatni, de a szükségletei ezt sokszor felülírják, egy kisgyermekkel nem lehet napierndet követni persről percre mert olyan sok információt tanul a külvilágról, hogy lehetetlen számon kérni rajta az időbeliséget, hiszen nem ismeri az órát és időtudata sincsen. Egy iskolás már mindezt érti, de ha belehajszoljuk egy felnőtt rutinjáéba, eveszik a gyerekkora, és kötelességek hadáal szemesül, miközben a kapcsolatokról a közösslgről kellene tapasztaltaokat szereznie, nem a mosogatógép működéséről vag a kutya megsétáltatássról.
Egy ifjú, aki az édesanyját gyászolja gakfran kisiklik a tanulásban, előfordul hogy teljesen bezárkózik, vagy éppen olyan társaságai lesznek akik egészen új (kedvező vagy kevezőtlen) célok felé viszik. Ebben az letkorban az ifjú eé tett magas szüői elvárások és megszabott rutinok megmenthetik a jövőjét vagy kialakíthatják benne a megfelelés olan végletes formáit, amitől az életes során sokat szenved majd. Egy felnőtt, például a te esetedben, aki feleleősséget visel egy másik emberért is a traumát követő rutinoknak tudastosságot kell követniük, egyszeráen nicnsen más választásod, fel kell tudnod mérni az erődet és beleáűllni a megoldások megtalálásába és alkalmazásásba. A szüleid korosztálya már nem feltételnül alklams arra hogy egy kiskorú gyermekkel lépést tartson, akár szellemileg akár fizikailag. Nem vonhatod be a szüleidet olyan napi rutinokba, mint az örörmmozgó, gyázsoló gyereked felügyelete, mert nem fogják tudni naponta csainálni, csak hetente esetleg.
Légy józan amikor a rutinok és a megvalósításuk közt válogatsz, mérd fel az adott életszakasz lehetőségeit és ne gondold azt, hogy évezredek tapasztaltát te írod majd felül a kanapén ülve. Sokkal előrelátóbb megoldásokat fogsz találni akkor, ha belátod, hogy azok akik a családodban érintettek a gyászban és az életetek közelebbi részesei lesznek, milyen rutinokban tudnak részt venni, és mik azok amiknek a hosszú távú fenntartásást egyszerűen az fogja akadályozni, ahol az érzelmi és szellemi fejlődésük és a fizikai terhelhetőségük jár. Ez egy gyakorlatias világnézet lés neked be fog válni.
Melyik nem?
Az emberben van mindig egy kixsi többlet ahhoz képest ahol épp tart az élete, ahol ő maga gondolja hogy tart. A rutinok arra is valók hogy fejlesszük magunkat vele és hogy minden nap legyen valami, amiről elmondhatjuk hogy a szokásunkhoz híven végeztünk vele. Nagy elégedettséget jelenthez az ilyesmi gyerekként és felnőttként egyaránt. Hpgya melyik letszakaszan milyen rutin nem v ezethető be, nos ezt a kapacitásainkon től a lehetőségeink szabloyzzák és ha jóbban belegondolsz a józan ész is. Van viszont egy fontos különbség: azért nem vezetsz be a gyereked életébe egy rutint (havonta egyszer te takarítod a szobádat mert már 13 éves vagy) mert az életkora alapján nem reális hogy képes a rutint fenntartani és önállóan végrehajtani ellenőrzés nélkül a saját érdekében? Vagy azért nem vezeted be a rutint, mert nem várod el hogy az adott rutint ő csinálja és ne valaki más helyette. A nevelési leckében erről több só esik majd.
A kettő között jelentősek a különbségek, egy rszünk visszahat az énképre, a lehetősgek és a képességek igazi kimerítésére.